Senki sem mondta, hogy ilyen nehéz lesz anyának lenni

Amikor az ember lánya a kapcsolatában és az érzelmi fejlettségében arra a pontra ér, hogy mindennél jobban szeretne egy édes kisbabát, mondhat bárki bármit, hogy milyen nehéz az anyaság, a nő csak legyint rá. Csak nem lehet az olyan vészes, mindenki túlélte már! A valóság minden képzeletemet fölülmúlta!

VÁRAKOZÁSSAL TELI TERHESSÉG…

Én is nagy örömmel vártam azt a kis lelket, aki minket választott szüleinek. Olvastam a szakirodalmat, jártam az orvoshoz, a védőnőhöz, szülésfelkészítő tanfolyamra, kismamatornára, kismamajógára, 3d ultrahangra, mert én nagyon felkészült akartam lenni…

A védőnő és a nőgyógyász ugyan motyogott valamit, hogy csak Madonna (mármint a szent, nem az énekesnő) mosolyog odaadóan a kisdeddel a karján, meg hogy kössem fel a gatyát, mert az én kis jövevényem igen aktív benn, akkor márpedig az lesz kint is, de nem hittem senkinek.

Aztán életet adtam a 10/10-es Apgar értékkel született, tökéletes nagyságú gyermekemnek.

…ÉS A KIJÓZANÍTÓ VALÓSÁG

Mindenhol azt olvastam, hogy az újszülött keresi a szemkontaktust az anyukájával, tekintetük egybe fonódik (mintha a Romanaból olvasna fel az ember). Az én gyerekem rám sem nézett. Ez volt az első csalódás.

Az első éjszakát, amit otthon töltöttünk a tökéletesen csíramentesre vasalt ágyneműjében, a légáteresztő kókuszmatracon végigordította az én drágám. Reggel az asztalra borulva sírtam, hogy inkább zárjanak börtönbe, mert ott legalább aludni hagyják az embert.

Megszokhatatlan az az érzés, hogy már évek óta szinte egy éjszakát sem alszom végig. Először két óránként szoptattam fél órákat. Éjszaka is. Iszonyatos meleg volt az a nyár, mikor szültem. Állítom, az olimpiai közvetítések tartottak életben. A gyerekem imádott enni folyton szomjas is volt, így két szoptatás közt csak letettem őt aludni és ugyanabban a pozícióban zombultam az olimpiára, vártam a következő nyöszörgést, mikor indul az etetés. 

Visszatérve az alváshiányra: mindig volt ok az éjszakai minimum egyszeri ébredésre: éhség, pisi, front, fogzás, szörnyek…

Nem is gondoltam volna, hogy ezt évekig lehet csinálni.

Utólag visszagondolva, a legnagyobb hiba, amit elkövettem az volt, hogy úgy gondoltam a családba érkező gyermekre, mint egy kiskutyára. Gondoltam csupa öröm lesz és vidámság az élet, etetem, sétáltatom, öltöztetem, összejárunk más gyerekekkel, ő pedig úgy engedelmeskedik, ahogy a szülei gondolják. Hát nem. Minden gyerek egy önálló személyiséggel születik, nem kiskutya, nem robot, már csecsemőként is vannak önálló elképzelései, nemcsak a dackorszak megjelenésével.

Mindig vártam, hogy idővel majd könnyebb lesz. Nem lett. Mindig újabb és újabb megoldandó dolgok keletkeztek. Nem lett jobb akkor sem, amikor közösségbe került.

ANYASÁG ÉS KARRIER

Szerintem ez egyenesen lehetetlen küldetés, hacsak nem laksz a nagyszülőkkel, vagy nincs babyszittered. Nagyszülő távol, a lelkiismeretemmel meg nem tudtam volna elszámolni, ha minden nap egy idegen megy érte a bölcsibe vagy oviba. Szóval nekem kellett ez valahogy megoldani. Valahogy, ez a jó szó. Minden nap egy újabb ámokfutás volt. Mert hol a munkahelyről rohantam, hol otthonról betegen küzdöttem el magam a csemetéért.

Én életemben annyit nem voltam beteg, mint mikor visszaálltam a munkába:én tömegközlekedtem, távolsági busz, metró, munkahely, bölcsis közösség…. Az immunrendszerem teljesen odalett, a fizetésem egy jelentős részét költöttük gyógyszerre. Másrészt égett a fejem amunkahelyen és lavíroztam a szabi, táppénz, gyermekápolási táppénz között. Arról nem is beszélve, hogy influenzásan láttam el a család többi influenzás tagját.

Arról nem is beszélve, hogy az ovi vagy iskola sem segíti elő a lavírozást az  anyai lét, munka, háztartás szentháromságában.

Természetes elvárás a nevelőktől és a közösségtől, ha köhint a gyerek, maradjon otthon. Sok dolgozó anyuka ezt nem tudja megtenni, mert a munkahelyét kockáztatja vele. Így marad, hogy kisebb betegséggel megy a gyerek a közösségbe…

Azonkívül nevelésmentes nap, ilyen egyhetes szünet, meg olyan szünet, háát ember legyen a talpán, aki ezeket meg bírja oldani.

GYEREKES PÁRKAPCSOLAT

Arról az oldalról még nem is beszéltem, hogy a párkapcsolatot megbillenti a gyerek érkezése. Ezt vagy bevallják a szülők, vagy nem. Elég csak szétnézni a társkereső oldalakon, tele van olyan férfival, akinek épp várandós a párja, vagy kisgyermeke van. A társkereső oldalak amúgy is remek társadalomkutatási adatbázist jelentenek.  

Az én kapcsolatom is megbillent, dolgozni kellett rajta rendesen. Egyszerűen értelmezhetetlen volt számomra, hogy hárman lettünk. Volt a gyerek, a gyerek, a gyerek, az idegesség, néha torna. És ami korábban volt, az most mind elmaradt. Mintha elmentünk volna egymás mellett. Ezt felismerni, alkalmazkodni az új helyzethez és visszafordítani a folyamatokat, nem volt könnyű, de sikerült.

A saját példámból kiindulva határoztam el, hogy segítek más anyukáknak. Egy előadássorozat anyagait összefűzve és saját tapasztalataimat felhasználva született meg a Segíííítség! Anya lettem! című jegyzet. Direkt nem könyvet írok, ez egy segédanyag, amit nemcsak olvasni kell, hanem közben megállni, jegyzetelni, gondolkozni, dolgozni.

ITT MEGRENDELHETŐ:

http://megvaltozom.hu/segiiitseg-anya-lettem/

Ha tetszett, kövess a Facebookon!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.