Az élet adta igazságszolgáltatás

A jó mindig győz, a rossz pedig elnyeri méltó büntetését.

Ez a mesék tanulsága. Ezért kell a gyerekeknek mesét olvasni…

Úgy látszik én sokat olvastam, mert én még mindig hiszek ebben az örökérvényű tézisben és az életem számtalanszor bizonyította, hogy ez így is van, csak ki kell várni, hogy a büntetés eljöjjön a gonosz hős számára.

Mint már annyiszor, most is a sajt életemből hozok néhány példát a fentiek igazolására.

Az első munkahelyem friss diplomásként egy nagy cégnél volt. Habár nem voltam már 20 éves és diplomám, nyelvvizsgám volt, zöldfülűként sokszor ugráltattak a tapasztaltabb kollegák. Különösen egy, akinek a betanításom volt a feladata. Míg egyszer elkövettem azt a „hibát”, hogy távollétében elfordítottam a monitorját…Onnantól kezdve nem szólt hozzám, többször előfordult, hogy az irodából is kizárt.

Ugyanebben az időben volt egy feljebbvalóm, aki valamiért ki nem állhatott. Ő olyanokat tett meg velem, hogy nem fogadta a köszönésem, a folyosón, aztán nagy nyilvánosság előtt azt állította, hogy én olyan bunkó vagyok, hogy köszönni sem tudok. Vagy nem tehettem be a lábam az irodájába. Ha felsővezetői döntésre volt szükségem, a közvetlen főnökömet kellett megkérnem, hogy járjon el helyettem. Vagy az ügyfelek előtt ordította le a fejem.

A szüleim arra tanítottak, hogy a munka nagy kincs, meg kell becsülni, ezért tűrtem ezeket a dolgokat.

Életemben egyszer voltam annak a nőnek az irodájában: mikor lefokozták és az egész részleg előtt sírva búcsúzott. Én nem tudtam sírni. De még csak sajnálni sem.

Ekkor kezdtem el hinni abban, hogy a sors/Isten/élet mindig megadja a megfelelő igazságszolgáltatást. Mert egyszerűen emberekkel nem lehet gonoszan bánni.

Ettől kezdve bármilyen atrocitás, bántás, megalázó helyzet ért, tudtam, hogy a másik megkapja érte a méltó büntetését. Mert a világban egyensúlynak kell lennie.

Közben repkedtem a cégen belül különböző szakterületek között, míg kikötöttem a cég országos központjában, ahol egy-egy téma országos felelőse lettem. S bizony-bizony, ha valakinek valami gondja-baja akadt a témában, azt velem kellett megbeszélnie. A föntebb említett kolleganőknek is. Mondhatnám, fordult a kocka. Olyan mézes-mázosan beszéltek velem, mint még soha. És nekem némi gúnyos mosoly azért kiült a szám sarkába, de sosem hánytorgattam fel a múltat.

Számtalan esetet tudnék még felsorolni az életemből. Szoktam ezen gondolkozni, mert oly mély nyomot hagytak bennem a bántások.

Minden esetet megvizsgálva, arra jöttem rá, hogy a bántás mindig akkor következett be, amikor alá-fölé rendeltségi viszony volt köztem és egy másik ember között és én voltam az alárendelt személy. Vagyis a másiknak kvázi hatalma volt fölöttem. Ez nem valami nagy hatalom, elég ha csak például tanár-diák, főnök-alkalmazott viszonyra gondolunk.

ADJ HATALMAT VALAKI KEZÉBE ÉS MÁRIS KIFORDUL ÖNMAGÁBÓL

Ennek bizonyítására már több pszichológiai kísérletet is folytattak. Az egyik a Milgram kísérlet, mikor az egyik résztvevőnek lehetősége volt „áramütéssel” büntetni a kísérletben résztvevő másik személyt. Sokszor akkor is folytatták a büntetést, mikor már felszólították őket, hogy vége a kísérletnek.

A másik a stanfordi börtönkísérlet. Nagyon röviden:

24 önként jelentkezőt véletlenszerűen felosztották két egyforma létszámú részre, „rabokra” és „őrökre”.

Egy nappal a kísérlet kezdete előtt az őrök rövid eligazító megbeszélésen vettek részt, de hivatalos iránymutatásokat nem kaptak. Mindössze annyit mondtak nekik, hogy az ő felelősségük a börtön működtetése, amit tetszőleges módon oldhatnak meg, de fizikai erőszakot nem alkalmazhatnak. A kísérlet hamar veszélyessé kezdett válni. A rabok az őrök megalázó bánásmódjának hatására súlyos emocionális zavarok jeleit kezdték mutatni. A kísérlet előrehaladtával több őr is egyre durvábban, egyenesen szadista módon viselkedett – főleg éjjelente, mikor azt hitték, hogy az őket figyelő kamerák ki vannak kapcsolva. A kutatók szerint az őrök mintegy harmada mutatott „valódi” szadista tendenciákat. A börtönőrök többsége csalódott volt, mikor a kísérletet idő előtt fel kellett függeszteni. (forrás: Wikipédia)

A hatalom átformálja az embereket. Ha Te vezető vagy, akkor figyelj erre, kérlek!

A konklúzió:

Bármilyen rossz helyzetben vagy most, azért mert egy másik ember megkeseríti az életedet, ne feledd, hogy az élet mindenkinek megadja, ami jár: a jó mindig elnyeri jutalmát, a gonosz pedig a büntetését.

Kérdés, észrevétel esetén írj a valtozzpozitivan@gmail.com e-mail címre!

 

Ha tetszett, kövess a Facebookon!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Privacy Preference Center